A Magyar Madártani Egyesület (MME) szerint 2020-ra teljesen eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. A fecskefélék családjába két alcsalád tartozik, összesen 20 nemmel, de Magyarországon csak a füstifecske, a molnárfecske és a partifecske őshonos. A klímaváltozás és az emberi tevékenység viszont mindhárom fecskefaj túlélési esélyeit tönkreteszi.

A molnárfecskék száma 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent 10 év alatt.

Ez nem újdonság: a hazai állományok az elmúlt 20 évben csökkenő tendenciát mutatnak. Az állomány pusztulásáról elsősorban a természetes élőhelyeik átalakítása és az éghajlatváltozás tehet, de ezt csak globális beavatkozással lehet megváltoztatni. A fecskevédelmi eszközökkel viszont elősegíthetjük, hogy több fióka legyen Magyarországon.

Az utóbbi évek adatai már sejtették, hogy baj van a fecskékkel, de az MME legújabb elemzése még a szakértőket is meglepte. Az elemzés alapján mindhárom vizsgált fecskefaj állománya csökkent. Magyarországon a legveszélyeztetettebb partifecskék állománycsökkenése évente 20% is lehet, de a füsti és a molnárfecskéé is 5-7% között mozog. Az állatok pusztulásához nagy mértékben hozzájárult a 2007 és 2008 szeptembere közötti rendkívüli hideg.

A fajok eltűnése és a biodiverzitás csökkenése nemcsak az egyes fajokra, hanem az emberekre is hatással van. A fecskék eltűnése a Magyarországon és a globálisan is megfigyelhető változások előjele. A szélsőséges időjárási helyzetek – aszályok, tomboló viharok, özönvízszerű esők, árvizek és földcsuszamlások – balesetveszélyt, mezőgazdasági károkat és ellátási problémákat okoznak.

A városokban élő molnárfecskék visszaszorulását elsősorban a környezetszennyezés okozza, a vidéki környezetet kedvelő füstifecskék viszont annak a levét isszák, hogy az elmúlt évtizedekben összeomlott az intézményes és a háztáji állattartás is. Még nagyobb baj, hogy az emberek sem vidéken, sem városban nem tolerálják a fecskéket: leverik a fészkeiket, és az épületek eresze alá tüskesort szerelnek, hogy ne is telepedhessenek vissza.

A kutatási eredmények szerint a Szaharától délre vonuló énekesmadarak között kiemelkedően sok veszélyeztetett faj van, és ezeknek az európai állományai az elmúlt két évtizedben folyamatosan csökkentek. Erről legalább annyira tehet az élőhelyek átalakítása, mint az őszi gyülekezőhelyek felszámolódása, a települési szúnyogirtás és az intenzív mezőgazdálkodás. További kockázatot jelent a közvetlen emberi zavarás, a vadászat, a fészkek elpusztítása, és akkor még nem beszéltünk az extrém száraz vagy a csapadékos időszakok meghosszabbodásáról.